Pszichológiai trükkök érhetően, könnyedén, Siker, motiváció és miegymás

Sikeres akarsz lenni? Hibázz minél többet!

Sikeres akarsz lenni, hibázz minél többet
Posted by Dr. Ruzsa Dóra | Pszichomókus

Sikeres emberek kudarc nélkül? Lárifári! A kudarcok útjelzők, merre ne fordulj be. A hibák vészjelzések, hogyan ne csináld tovább. A kritika a legnagyobb ajándék az előrejutásodhoz, csak csúnyán van becsomagolva.

Tréninget tartok. Klasszul megy: a hallgatók érdeklődők, nyitottak. Örömmel veszik tudomásul, hogy ezen a pénteken bizony nem tölcsérrel fogom betölteni a tudást a fejükbe, amolyan frontális formában. Éppen szünet van, kimegyek a teremből összeszedni a gondolataimat, hogyan folytassuk. Állok a folyosón, bámulok a padlóra, beleveszek az ismétlődő mintázatba.

Illetve csak belevesznék.

Merthogy a mintázat nem ismétlődik! Hanem egy helyen megbomlik. Félmosollyal gondolok a burkolóra, aki bizonyára be volt állva. 

Utálok hibázni. Oké, én is azt tanítom, hogy a sikeres embereknek annyit kell hibázniuk, mint égen a csillag. De attól még utálhatom, ha hibázok, nem? Utálhatom a kritikát és görcsbe rándulhat a gyomrom a kudarctól, ugye? Hát, persze. Mert az érzelmeim a jobb agyféltekémben vannak. Tehát pont a másik oldalon, mint a logikus gondolkodásom.

Az első félévemben adjunktusként minden hibát és bénaságot elkövettem, amit csak lehetett. Például véletlen egy másik tárgy dolgozatát írattam meg, vagy kijavítottam száz dolgozatot, mire kiderült, hogy kérhettem volna segítséget. És csak azért nem akadtam ki, mert tudtam, hogy ez az első félév, amiben minden gyerekbetegségnek fel kell bukkannia. Még kicsit hálás is voltam a gikszereknek, hogy felfedték magukat, mert így legalább már elkerülhettem őket.

Mit mond a pszichológia?

Végh Józsi túsztárgyalótól tanultam, hogy voltaképpen nem is szabadna kimondanunk ezt a szót, hogy hiba. Meg, hogy a hibákból egyébként sem tudunk tanulni. Ugyanis a hibákból csak azt tanuljuk meg, hogy csináljuk rosszul. Amikor biciklizni tanultál, elestél balra. Felkeltél, továbbmentél. Elestél jobbra. Felkeltél, továbbmentél. Melyikből tanultad meg, hogyan kell biciklizni? A balra vagy a jobbra esésből? Nos, egyikből sem. Abból az élményből tanultad meg, hogy kell biciklizni, amikor a balra és a jobbra esések közben egyenesben tudtad tartani a kormányt. Nem az esésekből. Azokból csupán azt tudod megtanulni, hogyan lehet jobbra és balra esni. Szóval, mit kérdez Végh Józsi egy hibázás után? Azt, mit hibáztál? Vagy, hogy miért? Esetleg azt, hogyan javítod ki a hibát? Dehogyis. A következőt kérdezi.

Legközelebb, hasonló helyzetben mit fogsz tenni?

Ez a megfogalmazás segít, hogy az agyunkba betápláljuk a nyertes programot, ami alapján legközelebb a jó megoldás felé mozdulunk. Például megtörténik a baj: a dolgozat írás kellős közepén konstatálom, hogy másik tárgy feladatlapját hoztam el a hallgatóknak. Ha sulykolom a hibát és a következőket mantrázom magamnak:
  • Istenem, de hülye vagyok,
  • másik feladatlapot hoztam,
  • hogy lehetek ilyen figyelmetlen,
  • ez borzasztó kínos.
Akkor legközelebb, amikor jó szokásomhoz híven a vizsga előtti percekben rángatom a fiókomat a feladatlapokat keresve, biztosan újra rosszat hozok majd el. Vagy a megoldás lapot hozom el véletlen. Vagy ki se lesz nyomtatva az egész. Mert az agyamba a következő képletet rögzítettem: vizsgáztatás előtti szitu ——> hülye, figyelmetlen, tévedés, kínos. Az agyam sem működik másképp, mint egy laptop. Ha beprogramozom, hogy bizonyos szitura bizonyos módon reagáljon, akkor miért is csodálkozom, ha ez bekövetkezik? Ehelyett tehát mit fogalmazok meg magamnak bizalommal a belső hangomon? Azt, hogy…
  • Atyaég, ezt most csúnyán elcsesztem. Nem kicsit, nagyon.
  • Úgyhogy legközelebb, hasonló helyzetben, amikor vizsga előtt vagyok, tüzetesen megvizsgálom a feladatlapok címét.
  • És csak azt hozom el, ami az adott vizsgához való.
  • És már vizsga előtti napon kinyomtatok mindent.
Mert így a következő program rögzül az agyamba:
vizsgáztatás előtti szitu ——> odafigyel, egyeztet, rákészül. Így amikor a vizsgám pavlovi csengője csilingelni kezd, a jó választ fogom adni. Mert sikeresen átírtam a programot, amit az agyam követ.

Sikeres emberek kudarc nélkül?

Ugyan már! Minél sikeresebb valaki, annál több kudarcot tudhat maga mögött. Adam M. Grant a következőt mondja az Eredetik c. könyvében: “[az eredeti emberek] a lelkük mélyen tudják, hogy a kudarcot kevésbé bánnák, mint a tétlenséget”. Grant Einsteint hozza példaként, akit hihetetlen híresnek és hatásosnak ismerünk. Miközben kevesen tudjuk róla, hogy összesen 248 publikációjának többsége szinte az ismeretlenség homályába vész. Továbbá megemlíti Shakespeare-t is, aki a néhány klasszikus műve mellett 37 színjátékot és 154 szonettet is írt. És nem feledkezhetünk meg Edisonról sem, aki több száz sikertelen villanykörtét készített az igazi előtt. Amikor megkérdezték tőle, miért nem áll már le a több száz sikertelen kísérlet után, hiszen szemmel láthatóan zsákutcába fut, zseniálisan válaszolt. Azt mondta, neki nincs több száz sikertelen kísérlete, van viszont több száz sikeres kizárása. Több száz bizonyítottan nem működő lehetőség, amelyek mindegyike egy kis lépéssel közelebb és közelebb viszi a kitűzött célhoz.

Ez jó volt! Megosztom, lájkolom, kommentelem, hogy minél többen olvashassák 🙂

Tudnád lájkolni, megosztani? Oltári nagy segítség lenne:)

Facebook hozzászólás

Call Now Button